1 Dávid imádsága. Figyelj rám, és hallgass meg, URam, mert nyomorult és szegény vagyok!
2 Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik!
3 Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap.
4 Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram!
5 Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzádkiáltanak
6 Hallgass, URam, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra!
7 A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
Zsolt 86,1-7.
MEGBOCSÁTÓ SZÍV
Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak. (Zsolt 86,5)
A vasárnapi iskolai órámon az egyik fiú, bármit is kérek, mindig visszautasít. Úgy tűnik, egyetlen célja az, hogy mindent tönkretegyen. Ha kérem, hogy álljanak fel, leül. Ha énekeltetem őket, kezét összeszorított szája elé teszi. Ha mesehallgatáshoz körbeülünk, ő feláll. Ilyenkor egyre mérgesebb leszek. Elkezdem rángatni, összehúzom a szemöldököm, s közben arra gondolok, hogy a kinti padon lenne a helye.
Mikor vége az órának és az édesanyja érte jön, dicséri a csemete "bájos szerelését", majd megkérdezi: "Hát nem ő a legaranyosabb kissrác!" Ezen a ponton már végképp semmi "aranyosat" nem látok a gyerekben. Magamban fohászkodom: Uram, vállaltam, hogy téged szolgáljalak, de ez a gyerek tönkretette a csodásan felépített órámat.
Az Úr olyan erővel szólt a szívemhez, hogy beleremegtem. Eszembe juttatta, hányszor viselkedtem ugyanígy: szándékosan engedetlen voltam Istennel! Éppoly dacos voltam, mint az a gyermek a vasárnapi iskolában. Viselkedésem ellenére Isten még mindig szeret, és gyermekének hív engem. Megbocsát, és arra kér, szeressek minden vasárnapi iskolás gyermeket, és bocsássak meg nekik, akár engedetlenek, akár nem.
Imádság: : Urunk, hadd osszuk meg szeretetedet mindenkivel, akit utunkba hozol. Ámen.
Isten arra hív, hogy szeressünk és megbocsássunk, miképpen ő is szeret minket, és megbocsát nekünk.
Vicki S. Lackey (Texas, USA)
