6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. 7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. 8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. 9 Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. 10 Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él.
Róm 6,6-10.
SZERETŐ KAROKBAN
Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. (Jn 10,14-15)
Az élelmiszerbolt pénztáránál sorban állva hallottam, amint két előttem álló asszony az időskor problémáin siránkozott. "Úgy gondolom, hogy az életnek fordítva kellene működnie" - mondta az egyik. "Egyedül, magányosan kellene megszületnünk, és meleg, ölelő karok között kellene meghalnunk."
Szavai mélyen elgondolkodtattak. Ha ismerjük Krisztust, igenis "meleg és ölelő karok között" halhatunk meg. Mi, akik Krisztusban, mint Megváltónkban bizakodunk, az ő báránykái vagyunk. Erre a földi világra azért születtünk, hogy szüleink karjaikban tarthassanak, másodszor pedig Megváltó Krisztusunk szerető karjaiba születhetünk bele. Ezek a karok megtartanak minket, mikor földi sátorházunkat elhagyva belépünk az örökkévalóságba, szerető Istenünk végtelen jelenlétébe. Micsoda vigasztalást jelent számunkra az a tudat, hogy nem kell magányosan meghalnunk! Isten legyőzte a halált, és helyet készített számunkra a mennyben, ahol tárt karokkal vár ránk.
Imádság: Urunk, köszönünk neked minden napot, amivel itt ezen a földön megajándékozol bennünket, és köszönjük az örök életet, ami majd a mennyekben lehet a miénk. Ámen.
A halálon túl Krisztus vár ránk, szerető, kitárt karokkal.
Caroleah Johnson (Kalifornia, USA)
