1 Azután útnak indultak Élímből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élím és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. 2 És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. 3 Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok? 4 De az ÚR azt mondta Mózesnek: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. 5 Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek. 6 Ekkor azt mondta Mózes és Áron Izráel fiainak: Ma este megtudjátok, hogy az ÚR hozott ki benneteket Egyiptom országából. 7 Reggel pedig meglátjátok az ÚR dicsőségét, mert meghallotta, hogy zúgolódtok az ÚR ellen. Mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok? 8 Még ezt is mondta Mózes: Majd ad az ÚR ennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta zúgolódásotokat, ahogyan zúgolódtatok ellene. Mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem az ÚR ellen! 9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész közösségének: Járuljatok az ÚR elé, mert meghallotta zúgolódásotokat! 10 Amikor azután Áron Izráel egész közösségéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, az ÚR dicsősége megjelent a felhőben.
11 Azután így szólt Mózeshez az ÚR: 12 Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. 13 Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort. Reggel pedig harmat hullott a táborra körös-körül. 14 Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát, mintha apró dara lett volna a földön. 15 Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nekik eledelül.
16 Ezt parancsolja az ÚR: Szedjen belőle mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert vegyetek lélekszám szerint; annyit szedjetek, ahányan egy sátorban vagytok! 17 Izráel fiai így cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet. 18 Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.
2Móz 16,1-18.
CSAK MOGYORÓVAJ?
Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? (Mt 6,26)
Minden nap készítek egy mogyoróvajas szendvicset a kislányomnak, hogy elvigye az iskolába uzsonnára. Egyszer megunta az egyforma szendvicseket, és megkérdezte: "Miért adsz nekem minden nap mogyoróvajat? A barátaim egy csomó finomságot szoktak hozni!"
Azt válaszoltam neki: Mindig köszönd meg Istennek azt, amid van. Tudtad, hogy a nigériai, darfuri és kongói gyerekek éheznek?
Később, az esti közös imánk során, lányom így imádkozott: "Úr Jézus, kérlek, mondd meg anyának, hogy a mogyoróvajas szendvicseket küldje el a darfuri gyerekeknek, és nekem adjon valami mást!"
Kislányom szavai imára indítottak a világ szenvedő gyermekeiért. Gyakran csak a saját szenvedéseinkre koncentrálunk, és elfelejtünk imádkozni azokért, akik hozzánk hasonló, vagy még rosszabb helyzetben vannak. De Teremtőnk és Gondviselőnk gondoskodik mindenkiről, aki szükségben van, és válaszol az értük mondott imáinkra.
Imádság: : Drága Istenünk, tápláld az éhezőt, gyógyítsd meg a beteget, és gondoskodj a szűkölködőkről! Mutasd meg, hogyan tudnánk segítő eszközök lenni a kezedben! Ámen.
Isten meghallgat minden őszinte imát.
Charlotte Mande Kasongo-Lenge (Nyugati-fok, Dél-Afrika)
