1 Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak: 2 Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Légy erős, légy férfi! 3 Tartsd meg, amit Istened, az ÚR rád bízott! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel és mindenütt, ahová fordulsz. 4 Akkor beteljesíti az ÚR a nekem adott ígéretét, amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem járnak teljes szívvel és teljes lélekkel, akkor nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról. 5 Te is tudod, mit követett el ellenem Jóáb, Cerúja fia, mit tett Izráel két hadseregparancsnokával, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával, amikor meggyilkolta őket; mert úgy ontott vért béke idején, mintha háború lett volna, és úgy mocskolta be vérrel dereka övét és lába saruját, mintha háború lett volna. 6 Bánj vele bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy békében megőszülve jusson a halottak hazájába. 7 De a gileádi Barzillaj fiaival bánj szeretettel! Legyenek azok között, akik asztalodnál étkeznek, mert ők is mellém álltak, amikor testvéred, Absolon elől menekültem. 8 Itt van még melletted a benjámini Simei, Gérá fia Bahúrimból, aki gyalázatosan szidalmazott, amikor Mahanaimba mentem. Ő ugyan elém jött a Jordánhoz, ezért megesküdtem az ÚRra, hogy nem öletem meg fegyverrel. 9 Te azonban ne hagyd őt büntetlenül! Bölcs ember vagy te, és tudod, mit kell tenned, hogy ősz fejét vérbe borítva juttasd a halottak hazájába.
10 Azután pihenni tért Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában. 11 Dávid negyven évig uralkodott Izráelben. Hebrónban uralkodott hét évig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott. 12 Azután Salamon ült apjának, Dávidnak a trónjára, és uralma nagyon megerősödött.
2Kir 2,1-12.
A VÉGSŐ BÚCSÚ
Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. (Róm 6,8-9)
Fölkészülhetünk valaha is szeretteink halálára? Egészen apám halálának közeledtéig azt hittem, hogy igen. Habár törékeny testét figyelve láttam, ahogy lassan elfogy, mégis küzdöttem, hogy szavakba tudjam önteni gondolataimat. Hogyan mondhatnám el, hogy ő milyen sokat jelentett nekem? Behunytam a szemem, remélve, hogy olyasmit tudok mondani, ami megvigasztalja. Ehelyett a múlt szép emlékei tolultak elém. Elmosolyodtam, kinyitottam a szemem, és kezdtem elmesélni neki, miért is volt az élete olyan különleges számomra. Mosolygott, még nevetett is néha azon, amit mondtam. Egy percre az elmúlt jó időkbe kapaszkodtunk, a jelen sivársága ellenére.
Szeretteink életének ünneplése Isten különleges adománya. Isten megengedte Elizeusnak, hogy sétáljon és beszéljen Illéssel, mielőtt egy tüzes harci kocsi elválasztotta őket (2Kir 2,1-13). Végső búcsút venni fájdalmas, de mindazok, akik Krisztusban halnak meg, csak átmenetileg válnak el szeretteiktől. Mert Krisztus él, így mi is élni fogunk. Ez a hívő reménysége a halál idején.
Imádság: : Urunk, segíts elengedni szeretteinket szerető kar-jaidba. Add, hogy elhiggyük, újra látni fogjuk őket. Ámen.
A szeretet erősebb, mint a halál! (Énekek 8,6)
Lessie Harvey (Maryland, USA)
