1 Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem!
2 Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?
3 Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba,
4 hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem!
5 Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
Zsolt 43.
FÉNY A KÖDBEN
Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! (Zsolt 43,3)
Egy késő őszi éjjel indultunk haza Budapestről feleségemmel. Az irodalmi est hangulata élt még bennünk. Beszélgettünk, és közben sodort a lüktető belvárosi autóáradat.
A várost elhagyva hirtelen tejfehér ködfüggöny ereszkedett le elénk, és az eddigi zsúfolt forgalomnak is nyoma veszett. Alig néhány méteres lehetett a látótávolság. Voltak olyan útszakaszok, ahol elmosódott a felezővonal, olyankor a letekert ablakon kihajolva követtük az út szélét. Hosszú kilométereket mentünk már, amikor megelőzött bennünket egy autó. Hátsó lámpájának fényét követve haladtunk előre. A biztonságot nyújtó kis fénypont hazáig mutatta nekünk a helyes útirányt.
Életünkben Isten a fény, ha nem követjük, akkor beborít bennünket az átláthatatlan, sűrű köd, amelyben cél nélkül, vakon és esztelenül botorkálunk. Nem hagyatkozhatunk csupán az érzékszerveinkre, nem bízhatunk azok csalhatatlanságában, nem támaszkodhatunk a magunk erejére és bölcsességére.
Isten szerető, gondoskodó vezetése nélkül esélyünk sincs arra, hogy mindig jó irányban maradjunk, és eljussunk végső, legszentebb célunkhoz, az örök élethez.
Imádság: : Urunk, bizonytalanok vagyunk; mutasd meg a helyes utat! Szeretnénk a te világosságodat követni, hogy egyre közelebb jussunk hozzád. Ámen.
Isten szava világos szó, az örökélet szava!
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)
