1 Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. 2 Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. 3 Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, 4 és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. 5 És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.
2Kor 8,1-5.
A BŰNTUDATOT LEVETVE
Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban. (2Kor 1,3-4)
A Katrina hurrikán elmúltával a megkönnyebbülés és a bűntudat vegyes érzése töltött el. Megkönnyebbülés, hogy minket megkímélt a komolyabb bajtól, de bűntudat is, hiszen míg nekünk nem esett bajunk, néhány tíz kilométerre szomszédaink otthonaik roncsai felett összetört életüket siratták.
Kinyitottam a Bibliámat a Lk 24-nél, és békét találtam lelkemnek. A tanítványoknak igen vegyes érzései lehettek a keresztre feszítés után. Megkönnyebbültek, hiszen a hitük nem került az életükbe, de bűntudatuk lehetett, mert a Mester, akit Messiásnak hittek, a legszörnyűbb halállal halt meg, míg ők félelmükben szétfutottak.
Jézus megértette őket. Ismerte a kereszthalál minden kínját, de nem várta el tanítványaitól, hogy annak jelentőségét azonnal felfogják. Megértette bűntudatukat és zavarodottságukat, de azt is tudta, hogy nemsokára sokkal világosabban látnak majd.
Krisztus megérti a katasztrófa sújtotta emberek fájdalmát és szenvedését, de megérti azok érzéseit is, akik sérülés nélkül élik át az eseményt. Reményt és békét ad a tragédiák között.
Imádság: : Urunk, a tragédiák idején gondviselő szeretettel segítsd a szenvedőket, és akiket megkímélt a csapás. Ámen.
Isten követei lehetünk a katasztrófát szenvedett emberek között.
K. Jackson Peevy (Alabama, USA)
