1 A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
2 Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
3 Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.
4 Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
5 Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.
6 Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.
7 Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
8 Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
9 Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
10 Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
11 Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
12 Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
13 Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
14 Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
15 Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.
16 Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)
Zsolt 77,1-16.
KAPASZKODÓ
Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. (Zsolt 77,12-13)
Aznap a gyülekezetben csoportot vezettem, néhány adminisztratív munkát pedig sikeresen befejeztem, így hát az Istennek való szolgálat jó érzése tette széppé a napomat. Jól elfáradva elsuttogtam az esti hálaadó imát az ágyban: "Köszönöm Istenem, azt az élményt, hogy használhattál a mai napon, hiszen a szolgálat nem minden napja tartozik a legfelemelőbb élmények közé." Lelkészfeleségként jól tudtam ezt, és a bibliakör vezetőjeként is úgy tapasztaltam, hogy nem minden nap egyformán sima. Emlékszem kudarcot vallott gyülekezeti kezdeményezésekre, csalódást okozó emberekre, és az elmaradhatatlan aggódásra, vajon lesz-e elég önkéntes segítő a programunkhoz.
Ezen az estén hirtelen rájöttem a jó napok egyik céljára: kapaszkodót adnak számunkra a rossz napokra! A 77. zsoltár írója tudta ezt. A nyomorúság miatti kesergéssel kezdi, de ez hamarosan átcsap Isten hűségéért való hálaadásba.
Az embert próbáló idők is lelki növekedéshez vezethetnek. De ha Istenbe vetjük bizalmunkat, minden helyzetet könnyebb elhordozni.
Imádság: : Köszönjük Istenünk, hogy életünk minden eseménye a te céljaid szerint, és javunkra alakulhat. Segíts, hogy mindig a te hűségedbe kapaszkodjunk. Ámen.
Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2)
Karen Morerod, (Kansas, USA)
