1 A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR.
2 Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem!
3 Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
4 Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem.
6 A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám.
7 Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.
8 Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
9 Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.
10 Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt.
11 Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant.
12 A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket.
13 Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal.
14 Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal.
15 Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki.
16 Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától.
17 Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
18 Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.
19 Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom.
20 Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
Zsolt 18,1-20.
VONAKODÁS NÉLKÜL
Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. (Zsolt 125,1)
Egy férfi bibliakörbe szoktam járni. Az egyik alapszabályunk, hogy nyíltan beszélünk bármilyen témáról. Először nehéznek találtam, hogy a legmélyebb titkaimról, félelmeimről a többiek előtt beszéljek, de egy idő után nyitottabb és őszintébb lettem. De belül még mindig tudom, hogy bármelyikünk elárulhatja a többiek titkát egy gyenge pillanatában.
Egész más, amikor Istenre bízom magam. Őbenne teljesen megbízhatok, ő nem él vissza a bizalmammal. Ez a bizalom soha nem árulhat el. Isten tudja legbelsőbb titkainkat, félelmeinket és vétkeinket. Gyakran előfordul, hogy ezeket nem ismerjük be Isten előtt, mert szégyenkezünk, vagy nem tudunk megbocsátani magunknak. Isten még így is szeret minket, megbocsát nekünk, ezért mi is szerethetjük magunkat, és megbocsáthatunk magunknak. Ezzel a bizonyossággal rábízhatjuk Istenre összes titkunkat és szükségletünket vonakodás nélkül.
Imádság: : Urunk, segíts rád bízni mindent. Emlékeztess tökéletes szeretetedre és megbocsátásodra. Ámen.
Isten tudja legbensőbb titkainkat, és szeretettel néz ránk.
Cole Warner (Wisconsin, USA)
