7 Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 8 aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. 9 Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10 Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 12 Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.
1Jn 4,7-12.
GYERMEKKORI EMLÉKEK
Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22,6)
Gyermekkoromban a házunk egy völgyben állt, egy olyan utcában, amelyik az egyik hegyről indult lefelé, s a szemközti hegyen folytatódott. Apám gyalog járt munkába. Testvéreimmel minden nap ott álltunk a tornácon és vártuk, hogy hazaérkezzen. Mindig elmosolyodott, mikor meglátott bennünket felfelé szaladva, hogy "Apu! Apu!" - kiáltással üdvözöljük. Felkapott, átölelt, megpuszilt és játékosan "kis majmok"-nak nevezett minket. Mi pedig belekapaszkodtunk, míg oda nem ért a házig, hogy anyánkat üdvözölje.
Ezekre a boldog napokra gondolva eszembe jut sok szomszéd gyerek, aki nélkülözte a meleg ölelést, a csókot, a gyengéd apai szót. Azt is tudom, hogy manapság sok gyermek sóvárog olyan igazi szülői példakép után, aki kielégíthetné érzelmi igényeit. Ennek hiányában a gyermekek érzelmileg hátrányos helyzetben nőnek fel, s így képtelenek kimutatni a szeretetüket.
Milyen magokat ültetünk el gyermekeink szívében? Közömbösségre vagy melegségre, gyűlöletre vagy szeretetre, bánatra vagy örömre tanítjuk őket? Isten irántunk való szeretete örökség, melyet gyermekeinknek méltán tovább adhatunk.
Imádság: : Atyánk, hadd tehessünk bizonyságot szeretetedről, hogy a körülöttünk élők megismerhessenek téged. Ámen.
Gyermekeink tartós boldogsága azon a szereteten múlik, amit ma adunk nekik.
Luis E. Llanes (Chubut, Argentína)
