8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; 10 Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11 Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. 12 Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. 13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk! 14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. 16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
2Kor 4,8-18.
RENDELT IDŐ
Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Kor 4,18)
Régebben sok mindent szerettem csinálni: vásárolgatni, kézimunkázni. Hímeztem ajándékokat a barátaimnak és asztalterítőt otthonra. Szerettem a gyülekezetemet, a vasárnapi iskolai csoportomat és a barátaimat az imaközösségünkben. Nyolc hónappal ezelőtt azonban egy agyvérzés megváltoztatta az életemet. Sokkal gyengébb vagyok, és oxigénpalackra van szükségem. Az izületi gyulladás miatt a fésülködés vagy egy ceruza használata is komoly gondot okoz. 76 éves vagyok, és az időm nagy részét otthon töltöm.
Habár Isten úgy teremtett minket, hogy ragaszkodjunk az élethez, terve nem az, hogy örökké ezen a földön éljünk. Sok mindent elvesztettem, ami valaha kedves volt számomra, de nagyon sok mást kaptam helyettük. A Prédikátor emlékeztet minket arra, hogy "mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt... megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak." (Préd 3,1.6)
A kor és a tehetetlenség segít, hogy elengedjük ezt az életet, és örömmel várjuk az eljövendőt.
Választhatunk, hogy az életünk hátralévő napjaiban a múltat siratjuk, vagy Isten akaratát keressük.
Imádság: : Urunk, köszönjük állandó jelenléted ígéretét. Bármit hozzon is a nap, tudjuk, te itt vagy velünk. Ámen.
A szívem a látható vagy a láthatatlan dolgokra figyel?
Betty J. Clelland (Oklahoma, USA)
