1 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
2 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
3 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
5 Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
6 sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
7 Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
8 A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
9 Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
10 nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
11 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
12 kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
13 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.
14 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
16 Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.
Zsolt 91.
NEM EGYEDÜL
Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el. (Ézs 42,16)
Egyszer munkaügyben kellett elutaznom Dél-Koreába. Nem tudtam se olvasni, se beszélni koreai nyelven. Sőt a legtöbb koreai, akivel találkoztam, az angol kiejtésemet sem értette. Nagy kihívás előtt álltam a kommunikációt illetően, s a helyzetemet még ironikusabbá tette az, hogy a telekommunikációban dolgoztam. Egy alkalommal egyedül kellett elutaznom a kétszáz kilométerre lévő fővárosba, Szöulba. Nagyon aggódtam.
Isten azonban válaszolt az imáimra: éreztem, ahogy biztat, hogy ne féljek, nem vagyok egyedül. Egy fiatalember - aki valahogyan ráérzett kiszolgáltatottságomra - rám mosolygott. Rögtönzött jelnyelvet használva segített abban, hogy megvegyem a vonatjegyet, és szólt a vonaton, amikor le kellett szállnom. Soha nem fogom elfelejteni a mosolyt az arcán és azt, ahogyan ráérzett, mire van szükségem.
Mikor küldött Isten hozzánk angyalt, hogy vezessen, bátorítson, vigasztaljon?
Imádság: : Istenünk, köszönjük a szeretetedet, és hogy vezetsz minket, bárhol is legyünk a világban. Ámen.
Keressük Istent az emberekben, bárhol is vagyunk!
Roland Rink (Gauteng, Dél-Afrika)
