1 Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, 2 és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. 3 Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, 4 és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" 5 Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 6 De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned." 7 A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. 8 Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, 9 és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott. 10 Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: "Anániás!" Ő így válaszolt: "Íme, itt vagyok, Uram." 11 Az Úr pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, 12 és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson." 13 Anániás így válaszolt: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, 14 és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet." 15 Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. 16 Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." 17 Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." 18 És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, 19 majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, 20 és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. 21 Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: "Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?" 22 De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus.
ApCsel 9,1-22.
REMÉNY A SÖTÉTSÉGBEN
Saul három napig nem látott... (ApCsel 9,9)
Nem sokkal István megkövezése után, Saul Damaszkuszba utazott. Ragyogó fény vette körül. Saul a földre esett, és hallotta Jézus hangját, amint ezt kérdezte: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Saulnak szükséges volt hallani ezt a kérdést.
Könnyű felismeri Istent egy ragyogó fényességben, de megtaláljuk-e őt a sötétségben? Pál közvetlen reakciója az volt, hogy nem rohant tovább első missziói útjára. Elvesztette a látását, és nem volt garancia arra, hogy visszanyeri azt. Útitársaira volt utalva, akik bevezették Damaszkuszba, és vak volt mindaddig, amíg Anániás nem jött, és nem imádkozott érte.
Igen, Isten ott volt a káprázatos fényben, de ott volt Saul háromnapos sötétségében is. Isten volt a kérdésben, melyet Saul hallott, az őt Damaszkuszba vezető társaiban is, valamint Anániás buzdító, gyógyító kezében.
Isten jelen van a mi sötétségünkben is. Ő van barátainkban, akik segítséget ajánlanak fel, amikor szükségben vagyunk. Ott van az ellenségben, akit nehéz szeretnünk. Ő a "halk és szelíd hang" (1Kir 19,12), mely eligazít, hogy merre menjünk tovább.
Imádság: : Szent Istenünk, vezess át minket a változásokon és bizonytalanságon. Ámen.
Sötét helyeken emlékezzünk, hogy Isten kiutat ad a sötétségből.
Amy Fryar Kennedy (Michigan, USA)
