14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15 Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste. 18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: "Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!" 21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: "Félelem fogott el, és remegés." 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez; 24 az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére.
Zsid 12,14-24.
A KESERŰSÉG LEGYŐZÉSE
Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Ef 4,32)
Miután kihúztam néhány óriási, elburjánzott fűrészpálmát új házunk hátsó kertjéből, rájöttem, hogy újabb ijesztő kihívásnak nézek elébe. A gyorsan növő kudzu szárak elérték a fatörzseket és az ágakat, s már kezdték elszívni az életet a juharoktól és a fenyőktől. Bár a szárakat levágtam a talaj szintjénél, mégis tovább kapaszkodtak. Megtanultam, hogy míg ki nem ásom a gumós gyökerüket, újra meg újra előjönnek.
Ez a tapasztalat eszembe juttatta, mit tud tenni a keserűség az életünkkel. Ha vétkeznek ellenünk, vagy méltánytalanul bánnak velünk, mérgünk izzó haraggá válhat. Ha fájdalmunkat Krisztushoz visszük, azzal kiássuk keserűségünk gyökerét, s így az nem tud szárba szökkenni, hogy megfojtsa örömünket és békességünket. A Zsid 12,15 így szól hozzánk: "Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön." Ha megbocsátunk, illetve a megbocsátást keressük, a keserűség nem fog gyökeret verni a szívünkben, és megteremhetjük Jézus Krisztus békességének gyümölcsét.
Imádság: : Drága Istenünk, hadd válhassunk azzá, akinek te akarsz látni minket, s szabadíts meg bennünket a keserűség gyökerétől. Krisztus nevében kérünk. Ámen.
Milyen keserűség maradt még az életemben?
Harmen Heeg (Florida, USA)
