1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.
4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.
5 Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek.
6 Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről,
7 mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.
Ézs 43,1-7.
VÉDELEM A VIHAR IDEJÉN
A föld végéről kiálltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem. (Zsolt 61,3)
A nyári vihar a vízen nagyon hirtelen meglepheti az embert. Ezt egy majdnem tökéletes napon tanultam meg, olyan tízéves koromban. A víz nyugodtnak tűnt, amint édesapám csónakunkat lefelé irányította a folyón, míg én öcséimmel békésen horgászgattam. Aztán minden figyelmeztetés nélkül egyik pillanatról a másikra feltámadt a szél, és mielőtt összepakolhattunk volna, hirtelen elszürkült az ég. Villámok cikáztak, mintha csak fémcsónakban üldögélő kisgyermekek után ácsingóztak volna.
"Mindenki feküdjön hasra!" - kiáltotta édesapám túlharsogva az orkán üvöltését. Amennyire csak lehetett, összekuporodtunk a hajófenéken, és behunytuk a szemünket, mialatt édesapám tovább kormányozta a csónakot lefelé a folyón. Nemsokára egy part menti sziklafalra mutatott. Odairányította a csónakot, aztán segített nekünk is átmászni egy kis barlangba, ahol biztonságban megvártuk a vihar végét.
Mikor az élet hirtelen változást hoz, vagy valamilyen veszély fenyeget, gyakran eszembe jut az a bizonyos nap és egy zsoltárvers: "Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." (Zsolt 46,2) Bízhatunk Istenben az élet dühöngő viharai között is!
Imádság: : Oltalmazz bennünket Urunk, és biztos menedékbe irányítsd lépteinket a veszély idején. Csöndesítsd le az életünkben és lelkünkben tomboló viharokat. Ámen.
Az isteni menedéket kereshetjük a tomboló vihar alatt.
Judith Fulp-Eickstaedt (Virginia, USA)
