17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.
19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20 mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. 21 Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. 22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. 23 Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. 24 Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. 25 De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.
Jak 1,17-25.
KIÁLT A VILÁG!
Aki mást felüdít, maga is felüdül. (Péld 11,25)
A minap az esti híradó egy fiatal lány megmentéséről számolt be, akit vadul kavargó árhullám ragadott magával. A fiatal riporter lelkesen tudósított az eseményről, amelyet még érdekesebbé tett az a csodálat, amivel a tudósító a lányt kimentő fiatalember elszántságáról beszélt. Hősünk csak egy átlagos úszó volt, és mindent kockára tett, amikor a dühöngő áradatba vetette magát. Bátor, önfeláldozó tettét megcsodálva, felmerül bennünk a kérdés, mi késztette erre a cselekedetre?
A mai világban nagyon sok szükségben lévő kiált felénk. Szeretnék felkelteni figyelmünket, bár ez sokkal kevésbé drámai módon történik, mint mondjuk az árvízből való embermentés. A Szentírás arra tanít, hogy legyünk könyörületesek és szolgáljunk szeretettel mások felé. Csak körbe kell néznünk, hogy meglássuk a lehetőségeinket, embertársaink felé való szolgálat állandó szükségességét. Abban az áldásban és kiváltságban lehet részünk, hogy saját magunkat erőforrásainkkal együtt odaszánhatjuk az Isten országának építésére. Odaadásunk sokszor azt is jeleni, hogy kinyilvánítjuk megbocsátásunkat és nagylelkűségünket a szükségben lévők felé, és bátorítva segítő kezet nyújtunk a fájdalomtól szenvedőknek. Bármit is adunk, gesztusunk mindig Isten szeretetéről beszél.
Imádság: : Segíts Istenünk, hogy az egymás iránti szeretetben a te szolgáid maradhassunk, és mindig adakozó szívvel forduljunk a sérült világ felé. Ámen.
Krisztus nevében szolgálunk másoknak.
Walter Maris (Missouri, USA)
