7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. 10 Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." 11 Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? 12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?" 13 Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." 15 Az asszony erre ezt mondta: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni." 16 Jézus így szólt hozzá: "Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!" 17 Az asszony így válaszolt: "Nincs férjem." Jézus erre ezt mondta: "Jól mondtad, hogy férjed nincs, 18 mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál." 19 Az asszony ekkor így felelt: "Uram, látom, hogy próféta vagy. 20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell." 21 Jézus így válaszolt: "Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. 23 De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. 24 Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."
Jn 4,7-24.
IGAZ ISTENTISZTELET
Közeledjetek az Istenhez és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezetek, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. (Jak 4,8)
Isten rengeteg áldást ad az életünkben, és ezek közül az egyik, amikor meglátogatnak minket az unokáink. Tavaly karácsonykor kis unokáink különös érdeklődéssel fordultak a betlehemes makettünkhöz. A bábuk nem voltak törékenyek, így nyugodtan játszhattak velük és rendezgethették azokat tetszésük szerint.
A hatéves Katelyn-nek nagyon határozott elképzelése volt arról, hogy hova kell az egyes figuráknak kerülniük. Amikor öccse máshova akarta azokat tenni, erélyesen rászólt. "Nem! Nem jó helyen vannak!" Katelyn mindig ugyanúgy rendezte el a makett figurákat: a kis Jézus a középpontban és az összes többi bábu körülötte olyan szorosan, ahogy csak lehet.
Hit sugárzott abból, ahogy Katelyn megalkotta ezt a jelenetet, és valamiféle csodája annak, hogy megérezte a Megváltónk ajándékát és az Isten vágyakozását az ember közelségére. Elgondolkodtam, és a saját hitemet túl hagyományosnak, merevnek és túlságosan magától értetődőnek éreztem. Olyan szoros kapcsolatot szeretnék a Megváltónkkal, amilyet láttam ebben a Katelyn által elrendezett születési jelenetben.
Imádság: : Mennyei Atyánk, nyisd meg szemeinket és szívünket, hogy megláthassuk Fiad, Jézus Krisztus ajándékának csodáját és szorosabban járhassunk veled. Ámen.
Mi segít abban, hogy közelebb kerüljek Istenhez karácsonykor?
Ed Gex Williams (Kentucky, USA)
