9 Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. 10 Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. 11 Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? 12 Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.
Préd 4,9-12.
ISTEN KITERJEDT CSALÁDJA
Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. (1Kor 12,26)
Mínusz három fok volt a temetőben. A végső búcsúra összegyűlt tucatnyi család és barát mind a kabátja gallérjába és meleg prémjébe burkolózott a csípős hideg elől. A sapkákat és kendőket szorosra húzták, hogy a bőrük egy aprócska foltja se legyen kitéve a fagyos szélnek. Egyesével álltak, mindannyian külön-külön próbáltak melegen maradni. Szinte alig vettek tudomást egymásról. Arra bátorítottam őket, hogy álljanak szorosabban, hogy védjék egymást a fagyos hidegtől.
Sokat gondolkoztam ezek után erről a fagyos délutánról. Fölidéztem magamban gyülekezeteket, ahol megfordultam. Némelyik olyannyira ön-töltetű volt, hogy idegen számára nem is jutott hely. Ez a gondolat a saját gyülekezetemre fordította figyelmemet. Hogyan tudom kinyújtani kezem mások felé, és bevonni őket a gondoskodás körébe? Hogyan hívhatom meg őket, hogy jöjjenek és legyenek Krisztus testének, gyülekezetünknek tagjai? És még fontosabb: hogyan tudok odafordulni egy idegenhez, és Isten családja tagjaként üdvözölni?
Néha erőfeszítést kíván a mások felé való odafordulás. De aztán észreveszem, hogy ebben a cselekedetben én is átmelegszem, és megtalálom helyem az Isten gyülekezetében.
Imádság: : Istenünk, töltsd meg szívünket szeretettel, hogy kinyújthassuk kezünk a köztünk lévő idegenek felé. Ámen.
Az Isten családjában mindig van hely még egy embernek.
John E. Pugh (Montana, USA)
