1 Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az ÚRnak: Énekelek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. 2 Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. 3 Az ÚR vitéz harcos, az ÚR: ez a neve. 4 A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak. 5 Mélység borította be őket, kőként merültek az örvénybe. 6 Jobbod, URam, erőtől dicső, jobbod, URam, ellenséget zúz szét. 7 Nagy fenséggel söpröd el támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint a tarlót. 8 Haragod szelétől tornyosult a víz, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében. 9 Üldözöm, elérem! - mondta az ellenség. Zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk. Kirántom kardomat, kezem kiirtja őket. 10 Ráfújtál szeleddel, a tenger elborította őket. Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben. 11 Ki olyan az istenek között, mint te vagy, URam? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő. 12 Kinyújtottad jobbodat, föld nyelte el őket. 13 Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted szent legelődre. 14 Népek hallják, s megremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. 15 Megzavarodnak majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbe esik Kánaán minden lakosa. 16 Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, URam, míg átvonul ez a nép, amelyet szerzettél. 17 Beviszed, és elülteted őket tulajdon hegyeden, melyet lakhelyül készítettél, URam, a szent helyen, URam, mit kezed tett szilárddá. 18 Az ÚR uralkodik örökkön örökké!
2Móz 15,1-18.
SASSZÁRNYAK
Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. (2Móz 19,4)
Mikor magam elé képzelem, amint Isten sasszárnyakon hordoz minket, a zavartalan vitorlázás jut az eszembe, szállni magasan, felülemelkedve minden bajon. Bár ez az igevers sokkal izgalmasabbá válik, ha megértem, milyen körülményekre utal.
Az izráeliták rabszolgák voltak Egyiptomban, de Isten nem távolította, vagy tüntette el a gyalázóikat. Ehelyett azt mondta a zsidóknak, hogy fogják a holmijukat, és hagyják el Egyiptomot. Mikor a Vörös-tengerhez értek, az egyiptomiak sarokba szorították őket, és azzal fenyegették a zsidókat, hogy újra rabszolgák lesznek. De Isten szétválasztotta a tengert, és megmentette őket. A pusztában szomjasak lettek, panaszkodni kezdtek. Isten vizet adott nekik. Amikor arról panaszkodtak, hogy nincs mit enniük, fürjeket és mannát küldött. Az amálekitákkal folytatott csatában megóvta őket.
Ő sasszárnyakon hordoz, de ez nem jelenti azt, hogy életünk könnyű és problémamentes. A megpróbáltatásokban és kemény helyzetekben mégis bízhatunk Isten szabadításában. Talán úgy érezzük, hogy túlterheltek vagyunk, és Isten magunkra hagyott minket; de valójában erős szárnyak visznek minket végig egy örvendetes cél felé.
Imádság: : Urunk, segíts, hogy rajtad tudjuk tartani szemünket, és bízzunk abban, hogy feléd vezet utunk. Ámen.
Érzem-e, hogy Isten sasszárnyakon hordoz?
Bob La Forge (New Jersey, USA)
