19 Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, 20 azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; 21 és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: 22 járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, 23 a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. 24 Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. 25 Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
Zsid 10,19-25.
A JÓ IDŐBEN KIMONDOTT SZÓ
Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja. (Péld 12,25)
Munkámhoz tartozik, hogy leveleket kézbesítek egy magas biztonsági fokozatú börtönben. A napi útvonal megtétele során a lakózárkákból állandóan ugyanazokat a kérdéseket és megjegyzéseket hallom az elítéltektől. "Van valami a számomra?" "Hoztál egy kis szeretetet?" "El tudnék viselni valami jó hírt." "Azt hiszem, mindenki megfeledkezett rólam."
Semmi kétségem nincs afelől, hogy nagyon sok hasonló jelenet zajlik minden nap a börtönökben, javító intézetekben, kórházakban, laktanyákban, elfekvőkben és más egyéb helyeken, ahol az emberek magányosnak és elhagyottnak érzik magukat.
De vajon mit tehetünk mi? Isten igéje arra buzdít, hogy hajoljunk oda az aggodalmas szívűekhez, és hozzuk tudomásukra, hogy szeretjük és támogatjuk őket. A jó időben kimondott vagy leírt szó megvidámíthatja a magányos embert, és megváltoztathatja az életét. Én már csak tudom, hogy miről beszélek, mert nem csak leveleket kézbesítek ebben a börtönben, hanem én magam is elítélt vagyok.
Imádság: : Drága Istenem, vezess egy magányos vagy megsebzett szívű emberhez, és adj számba bátorító és vigasztaló szavakat. Ámen.
A bátorító szónak van ereje felemelni a lesújtottakat.
Charles P. Axe (Pennsylvania, USA)
