12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk; 13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét. 14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. 16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. 17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.
2Kor 3,12-18.
EGY MODERN PÉLDÁZAT
"...ahol az Úr Lelke, ott a szabadság" (2Kor 3,17)
Egyik nyáron egy farmon dolgoztam, ahol több száz csirke mellett két lúdra is vigyáztam. Fred és Frank - így hívták a ludakat - a csirkék között nőttek fel egy kis ólban, és ugyanazt ették, mint a csibék. Egy napon úgy döntöttem, elviszem a libákat a közeli mesterséges tóhoz, és ott szabadon engedem őket. Nem mondhatnám, hogy túlságosan együttműködők voltak, amikor megpróbáltam őket kiterelni az ólból.
Fred és Frank csakúgy taposta a vizet és csapkodott a szárnyával. Életükben először élvezhették a tóban annak a szabadságát, hogy libának születtek, nem csirkének. Mégis, annak ellenére, hogy szabadon lubickolhattak, nem tudtak a csirkék hívogató hangjának ellenállni. Kétségbeesett gágogással próbáltak visszatalálni a szűkös csirkeólba. Hiába vittem őket a tóhoz, visszamentek a csirkék ismerős világába.
Néha én magam is olyan vagyok, mint Fred és Frank. Talán többünkkel előfordult, hogy megpróbáltuk igénybe venni az Isten által kínált szabadságot, de a múltunkból valami visszatartott. Isten biztat, hogy higgyük el, ő már kinyitotta az ajtót, és igazi szabadságot és megbocsátást kínál. Isten örömét leli abban, ha élünk az általa felkínált szabadsággal.
Imádság: : Istenünk, segíts, hogy meglássuk mi az, ami elzár tőled. Taníts a Lelked szabadságában élni, és elfordulni mindattól, ami megkötöz. Ámen.
Isten arra vár, hogy elfogadjuk az általa adott szabadságot.
Dwayne K. Buhler (Brit Columbia, Kanada)
