1 Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
2 Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
3 Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
4 Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön?
Zsolt 137,1-4.
SZÁMŰZVE
Kiűzte (az embert) az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. (1Móz 3,23)
Az új településen magányos voltam. Oda volt a kertész-klubban folytatott mozgalmas társasági életem, a barátaim, a gyermekmunka vezetői tevékenységem. Úgy éreztem, mintha száműzve lennék. Új barátokat keresve elmentem egy közösségbe, ahol az előadó a lelki szabályokról beszélt; számomra teljesen ismeretlen koncepcióról, habár életem során időnként eljártam templomba. Az előadó felsorolt néhány lelki szabályt, s elmagyarázta, hogy ezek segítenek a másokhoz való odafordulásban és Isten szeretetére való válaszadásban. Három dolog a felsoroltak közül hiányzott az életemből: a keresztyén kiscsoport, a napi ima és a bibliatanulmányozás.
Azután egyik új barátnőm meghívott a gyülekezetének imacsoportjába. Csodálkozva láttam, milyen szenvedéllyel és hozzáértéssel forgatták ezek az asszonyok a Szentírást. Amikor hangosan imádkoztak, figyeltem, és megtanultam imádkozni. Elkezdtem a Bibliát olvasni, és otthon is imádkoztam. Új barátnőim bevontak a szociális szolgálatba is. Isten új munkaterülettel ajándékozott meg.
Ádám és Éva életében a kiűzetés nem a történet vége volt, hanem az egész emberiség számára egy új kezdetet jelentett. Az én "száműzetésem" is új kezdetté lett.
Imádság: : Urunk, köszönjük, hogy növekedési lehetőséget adsz életünk új helyzeteiben. Ámen.
Ha valami jó véget ér, egy sokkal jobb dolog kezdődhet!
Margaret Daubert (Washington, USA)
