1 Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak a meúniak egy részével együtt. 2 Amikor megérkeztek, és jelentették Jósáfátnak, hogy a tenger túlsó széléről nagy sokaság jön ellene Edóm felől, és már Hacecón-Támárban, azaz Éngediben vannak, 3 megijedt Jósáfát, az URat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában. 4 Összegyülekeztek a júdaiak, hogy segítséget kérjenek az ÚRtól. Júda összes városából is eljöttek, hogy az ÚR segítségét kérjék. 5 És felállt Jósáfát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében az ÚR házánál, az új udvar előtt, 6 és ezt mondta: URam, őseink Istene! Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben. 7 Istenünk, te űzted ki ennek az országnak a lakóit néped, Izráel elől, és örökre odaadtad azt barátod, Ábrahám utódainak. 8 És itt laktak, itt építettek neved tiszteletére szentélyt, és ezt mondták: 9 Ha majd veszedelem, fegyver, ítélet, dögvész vagy éhínség jön ránk, megállunk ez előtt a templom előtt és te előtted, mert a te neved ebben a templomban van; és ha segítségért kiáltunk hozzád nyomorúságunkban, hallgass meg, és szabadíts meg minket! 10 De látod, az ammóniak és móábiak, Széír hegyvidékének a lakói, akik között nem engedted átvonulni az izráelieket, amikor Egyiptomból jöttek, és így kikerülték, és nem pusztították el őket, 11 ezek most azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk támadnak, és ki akarnak űzni birtokodból, amelyet birtokunkba adtál. 12 Istenünk, ítéld meg őket! Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk. 13 Eközben a júdaiak valamennyien ott álltak az ÚR színe előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt.
2Krón 20,1-13.
NEM TE VAGY AZ AZ ISTEN?
Oh Uram, mi atyáink Istene! Nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben? (2Krón 20,6) - Károli fordítás
A családunk nehéz, az egész életünket megváltoztató helyzettel nézett szembe, amikor az asztal körül imádkozni gyűltünk össze. Az elején elolvastuk azt a részt a Bibliából, amikor félelmetes ellenséggel nézett szembe Jósáfát király, és úgy tűnt, semmi esélye sincs a megmenekülésre. Imájában azt kérdezte a király: "Nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben?" Ahogyan végiggondoltam ezt a kérdést, indítást éreztem, hogy a következő szavakkal kezdjem az imánkat: "Ki olyan erős, mint te, Uram? Hűséged körülvesz téged!" (Zsolt 89,9) Utána a menyem így imádkozott: Nem te vagy az az Isten, aki bezárta az oroszlánok száját, és megmentette Dániel életét? (Dán 6) A fiam hozzátette: Nem te vagy az az Isten, aki ötezer embert vendégelt meg öt kenyérrel és két hallal? (Mt 14,13-21) Valósággal felpezsdült a hitünk, egymás után hoztunk fel bibliai példákat Isten közbenjárására. Szívünket békesség töltötte be.
A családommal, ha visszatekintünk erre a küzdelmes időszakra, mindannyian tudjuk: Isten velünk volt. A kérdésre, hogy - Ő az az Isten? - teljes egyetértésben válaszoljuk: Igen, ő a mi Istenünk!
Imádság: : Urunk, köszönjük, hogy a nehéz időkben is hűséges vagy hozzánk. Dicsérünk téged azért, aki vagy. Ámen.
Isten mindig hűséges hozzánk.
Cathy Thomas (Colorado, USA)
