1 Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, 2 hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. 3 Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. 4 Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása. 5 Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. 6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: 8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; 10 Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11 Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. 12 Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. 13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk! 14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. 16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
2Kor 4,1-18.
REPEDEZETT EDÉNYEK
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, ne magunknak. (2Kor 4,7)
Mióta Krisztusé vagyok, könnyebb elfogadnom a cserépedény természetemet. Vannak gyengeségeim, és vannak erősségeim. Néhány ismerősöm szerint több erősségem van, mint gyengeségem - mások szerint pedig éppen fordítva. De mindannyian valahol félúton vagyunk aközött, amik egykor voltunk, és amivé Isten formál át bennünket.
Ez Isten országának az előképe. Már benne élünk, de mégsem vagyunk ott. Isten már megszabadított minket Krisztus által, de ezt még nem élvezi minden ember. Jézus bepillantást engedett Isten eljövendő dicsőségébe, de a beteljesedés még várat magára. Átmeneti időszakban élünk, amikor Isten már cselekedett, de még nem jött el az, amit ezek után fog tenni. Isten bennünk megkezdett munkája még nincs kész.
Isten dicsősége mégis tisztán átragyog a bűnös és tökéletlen emberiségen. "Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van". Koncentrálhatunk a cserépedényre - de a kincsre is. Megbélyegezhetjük a másikat, mondván, hogy az csorba vagy formátlan, lyukas vagy törékeny, hagyományos vagy éppen modern edény. De ha a kincsre koncentrálunk, reménységünk van - reménység ellenségeknek és barátoknak, a világnak - mert a kincs Isten rendkívüli ereje, ami bennünk munkálkodik.
Imádság: : Istenünk, vidd véghez tervedet bennünk, s a világban. Ámen.
Ma Isten kincseit fogom keresni magamban és másokban.
Mike Ripski (Tennessee, USA)
