1Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.
2 Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.
8 Engedetlenek voltak velem szemben, és nem akartak hallgatni rám. Senki sem vetette el szeme elől a förtelmes bálványokat, és nem hagyták el Egyiptom bálványisteneit. Ezért azt mondtam, hogy kitöltöm rajtuk haragomat, és végzek velük haragomban ott, Egyiptom országában. 9 De mást tettem nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek, amelyek között éltek, és amelyek előtt megismertettem magamat velük. Kihoztam őket Egyiptomból. 10 Kihoztam őket Egyiptomból, és elvittem őket a pusztába. 11 Rendelkezéseket adtam nekik, és megismertettem velük törvényeimet, amelyek által él az ember, ha megtartja azokat. 12 A nyugalom napjait is nekik adtam, annak jeléül, hogy van közünk egymáshoz, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem őket. 13 De engedetlen volt velem szemben Izráel háza a pusztában: rendelkezéseimet nem követték, és törvényeimet megvetették, pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. A nyugalom napjait is igen meggyalázták. Ezért azt mondtam, hogy kitöltöm rajtuk haragomat a pusztában, és végzek velük. 14 Mégis másként bántam velük nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek, amelyeknek szeme láttára kihoztam őket. 15 De fölemelt kézzel tettem esküt a pusztában, hogy nem viszem be őket arra a földre, amelyet nekik akartam adni - tejjel és mézzel folyó föld az, minden ország ékessége - 16 mivel törvényeimet megvetették, nem követték rendelkezéseimet, és a nyugalom napjait meggyalázták, mert bálványaikhoz vonzódott szívük. 17 Mégis megszántam őket: nem pusztítottam el őket, és nem végeztem velük a pusztában. 18 De azt mondtam fiaiknak a pusztában: Ne kövessétek atyáitok szokásait, ne az ő törvényeikhez igazodjatok, és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká bálványaikkal! 19 Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Az én rendelkezéseimet kövessétek, az én törvényeimhez igazodjatok, és azokat teljesítsétek! 20 Szenteljétek meg a nyugalom napjait annak jeléül, hogy közünk van egymáshoz, és megtudjátok, hogy én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek.
Zsolt 127,1-2; Ez 20,8-20.
A HETEDIK NAP TISZTELETE
A nyugalom napjait is nekik adtam annak jeléül, hogy van közünk egymáshoz, és hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, aki megszentelem őket. (Ez 20,12)
Az izraeliták mindig lázadtak Isten ellen. Nem hallgattak Istenre, nem hagytak fel a bálványimádással, nem követték Isten törvényeit, és nem tisztelték a hetedik napot sem.
Miért olyan fontos Istennek, hogy tiszteljük a nyugalom napját? Ezékiel könyvében azt olvassuk, hogy Isten az Izraelitáknak a hetedik napot jelként adta, egyfajta szövetségként, amely segít nekik emlékezni Isten szent életre szóló elhívására. A hetedik napot oda kellett szentelniük Istennek, olyan napnak kellett lennie, amelyen nem dolgoznak, csak Isten dolgaival foglalatoskodnak. Isten azt akarta, hogy megálljanak ezen a napon a sok rohanásból, és egy napra tegyék félre feladataikat, hogy a pihenés idején Isten áldását fogadhassák.
Mennyire hasonlítunk mi is az Izraelitákhoz! Mi sem tiszteljük a nyugalom napját. De Isten ma is arra hív, hogy álljunk meg a nagy rohanásban, pihenjünk, imádkozzunk, gyűjtsünk erőt, és álljunk ellene az állandó hajtásra való csábításnak. Amikor megszenteljük a pihenés napját, Isten iránti bizalmunkat fejezzük ki, hogy gondoskodik rólunk és megáld minket.
Imádság: : Istenünk, milyen gyakran elfelejtjük, hogy szent életre hívtál el minket. Segíts tisztelni téged azáltal, hogy megszenteljük és veled töltjük a nyugalom napját. Ámen.
Odaszánom-e Istennek a nyugalom napját?
Robin Rohde Priestley (Új-Mexikó, USA)
