14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. 15 Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. 16 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. 17 Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. 18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. 19 Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. 20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. 21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, 23 de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24 Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 25 Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.
Róm 7,14-25.
"KÉSŐN ÉRŐ TÍPUS"
Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Kor 5,17)
Amikor először olvastam Pál fenti sorait, megráztam a fejem, és azt mondtam: Ez nem rólam beszél. Hogyan állíthatja Pál, hogy abban a pillanatban minden megváltozik, amikor valaki Krisztus mellett dönt? Jómagam "későn érő típus" vagyok. Már berögzült szokásokkal, ötvenévesen lettem keresztyén. Nem kevés ideig tartott, amíg a "régi elmúlt, és új" lett helyette.
A megtérésem utáni napokban nehezemre esett, hogy azonnal Krisztushoz akarjak hasonlítani: hogy abbahagyjam a káromkodást, hogy megbocsássak másoknak, hogy törődjek olyanokkal, akik néhány nappal korábban még egyáltalán nem érdekeltek - és még folytathatnám a sort.
Valami itt nincs rendjén? Keresztyén vagyok én egyáltalán? Aztán elolvastam a Róm 7,14-25-t, ahol Pál - szintén egy "későn érő" keresztyén - bizonyságot tesz, mennyire lehetetlennek tűnik számára, hogy könnyedén, és teljesen levesse bűnös természetét. Most már tudom, hogy a Szentlélek erejével képesek vagyunk változtatni a bűnös magatartásunkon. És tudom azt is, hogy Krisztushoz hasonlóvá formálódni egy élethosszig tartó folyamat - függetlenül attól, hogy mikor kezdjük el.
Imádság: : Köszönjük Istenünk, hogy megbocsátasz nekünk, és munkálkodsz az életünkben, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonlóak legyünk. Ámen.
Miben vagyunk mások, mióta igent mondtunk Krisztusnak?
Ron Benrey (Maryland, USA)
