32 A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. 33 Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. 34 Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, 35 és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá. 36 József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, 37 mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.
ApCsel 4,32-37.
ADAKOZÓ LÉLEK
Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem. (ApCsel 4,34)
Amikor lányom még totyogós volt, könnyen tudtára adta a többieknek, melyik az ő játéka. Mikor megpróbálta őket visszaszerezni, mindig azt mondta: "enyém". A mai felnőttek is sokszor így viselkednek, amikor a tulajdonukról van szó. Ez az első-századi keresztyéneknél még nem így volt.
Az ApCsel 4,32-37 az új hívőket egy adakozó lélekhez hasonlítja. Eladták házaikat, földjüket, és mindenüket szétosztották, amilyük volt. Ahhoz, hogy tulajdonaikat el tudják engedni, le kellett győzniük az önzésüket. Krisztus példáját követve képesek voltak adakozni, vagyonukat az apostoloknak átadni, hogy azt a rászorulók megkaphassák.
Mit tudunk mi Istennek felajánlani? Istentől kapott tehetségünket? Időnket? Pénzünket? Hogyan tudjuk én-központú ambíciónkat feladni, és befogadni Krisztus lelkületét?
Imádság: : Istenünk, kérünk, taníts meg minket és támogass, hogy készek legyünk mindenünket a rendelkezésedre bocsátani, és magunkat is őszintén és tiszta lélekkel odaszánni neked. Ámen.
Én-központú, vagy Isten-központú vagyok?
Pamela A. Williams (Kalifornia, USA)
