1 Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.
Zsolt 23.
TANULJUNK MEG IMÁDKOZNI
"Az Úr az én pásztorom... Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem." (Zsolt 23,1-2)
Vasárnapi iskolai tanító vagyok, ezért gyakran merül fel a kérdés, hogy magyarázzam el a gyermekeknek az imádkozást. Imádkozni imádkozva tanulunk. Erre a Biblia legcsodálatosabb imáját hozom fel példának, a Zsolt 23-at. Hívők generációi találtak nyugalmat, békességet és biztonságot ezekben a szavakban.
A gyerekek könnyen megértik a zsoltár képeit, és gyakran hasonlítják magukat a bárányokhoz. Elképzelik a biztonságot és nyugalmat, a friss forrás melletti füves legelőt, a pásztorba vetett bizalmat, hogy örömmel vigyáz rájuk, és óvja őket a veszélyektől. Sok gyerek ezt az érzést imádságába is beleviszi, majd saját nehézségeiről beszél az Úrnak.
Sok gyerek szereti az imádság közvetlenségét. Úgy tekintenek Istenre, mint egy barátra, aki védi őket. A vasárnapi iskolában kört alkotva szoktunk imádkozni, úgy érezzük, összetartozunk. A gyerekek szavai azt tükrözik, hogy kapcsolatuk Istennel egyre erősödik.
Imádság: : Köszönjük neked Teremtőnk, Istenünk, hogy mindig közel vagy hozzánk, különösen a legnehezebb helyzetekben. Ámen.
Úgy beszélhetünk Istenhez, mint a legjobb barátunkhoz.
Graziella Gandolfo (Saronno, Olaszország)
