1 Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz ember van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgáló mellé. 2 Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. 3 Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. 4 Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. 5 Amikor föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Ő így felelt: A gyermekek, akiket Isten kegyelme adott szolgádnak. 6 Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak. 7 Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak. 8 Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát. 9 Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! 10 De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám. 11 Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta. 12 Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek!
1Móz 33,1-12.
KÍNZÓ HARAG
Jákób mondta Ézsaunak: "Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna." (1Móz 33,10)
Feleségemmel beavattuk barátainkat fiatal családunk pénzügyi helyzetébe. Ők azonban visszaéltek bizalmunkkal és kifosztottak kevés tartalékunkból is. Hónapokig épphogy csak ki tudtuk fizetni lakbérünket. Az ellenük érzett mérgem minden egyes napfelkeltével növekedett.
"Tom, ez olyan, mintha meginnál egy üveg mérget, és arra számítanál, hogy a másik hal meg tőle" - mondta a lelkészünk. "Engedd el! Bocsáss meg! Saját magadért, ne értük!"
Sok időbe és imádságba telt, mire sikerült új munkát találnom. De tudtam, a megpróbáltatásnak vége lett, amikor összefutottam azzal, aki a legtöbb fájdalmat okozta nekünk. Szemében félelmet láttam, keze remegett. "Nyugalom! Nem foglak bántani." - bizonygattam - "Megbocsátok neked!"
Szeme megtelt könnyel miközben kezet fogtunk. Utána zokogva mondta: "Annyira sajnálom!" Ekkor átöleltem. Mint amikor Jákób fogadta Ézsau megbocsátását, miután Ézsau elsőszülöttségi jogától megfosztotta őt, mi is mindketten Isten arcát láttuk aznap délután.
Imádság: : Urunk, kérünk, gyógyíts ki minket kínzó haragunkból. Segíts úgy megbocsátani, mint ahogy te megbocsátasz nekünk. Ámen.
Megbocsátáskor Isten arcát látjuk.
Tom Powell (Tennessee, USA)
