6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". 8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 9 Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." 10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." 11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. 12 Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. 13 Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 14 És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. 15 Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!
2Kor 9,6-15.
TARTALÉK KESZTYŰ
Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. (2Kor 9,8)
Édesanyám halála után, ahogy a ruháit válogattam, valami oknál fogva betettem egy pár jó kesztyűt a kabátzsebembe, holott van saját kesztyűm. Néhány héttel később egy jéghideg reggelen munka előtt elvittem ellenőrzésre az autómat. Az átvizsgálást végző hölgy csupasz kézzel dolgozott, ami vörös és kicserepesedett lett a hidegtől. Megkérdeztem, van-e kesztyűje. Amikor nemmel felelt, eszembe jutott édesanyám kesztyűje. Odaadtam neki, és rögtön fel is vette. Ahogy néztem tovább munka közben, édesanyámra emlékeztem. Milyen sokszor odaajándékozott ő is valamit másoknak.
Amikor a hölgy végzett a munkával, vissza akarta adni a kesztyűt, de megráztam a fejem, és ragaszkodtam, hogy megtartsa. Hitetlenkedve köszönte meg. Rámosolyogtam, és azt mondtam, hogy édesanyám is így akarná.
Akkor értettem meg, hogy miért őriztem meg a kesztyűt. Isten ezt használta fel, hogy megmutassa nekem, ha megajándékozok valakit, édesanyámnak adok tiszteletet, és Isten felé való szeretetemet is kifejezem.
Imádság: : Taníts meg, Istenünk, hogy ha a szükségben lévőknek adunk, akkor neked adunk. Nyisd fel a szemünket, hogy meglássuk a körülöttünk élő rászorulókat. Ámen.
Hogyan tükrözi az életem Isten nagylelkűségét?
Charlene Eubank (Tennesse, USA)
