1 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
12 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
19 Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!
20 Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.
21 Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat?
22 Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
23 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
24 Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!
Zsolt 139.
MOSOLYOG A HOLD!
Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján. (Zsolt 23,6)
Korán ébredtem. Hosszú volt az út Debrecenig, ahol egy szép és tanulságos teológiai találkozón vettem részt. Este jóleső fáradsággal ültem az autóba. A nap már lement a Hortobágy nyugati szélén, közben feljött a hold, szép vörös fénnyel világított. Gyönyörködtem benne, ha éppen látható pozícióban volt. Nagyon gyakran el is tűnt a szemem elől. Egy-egy fa, háztető takarta el hosszabb-rövidebb ideig. Máskor felhők kerültek közénk. Előfordult, hogy "kukucskált", mert éppen csak látszott valami belőle. Néha azt sem tudtam, hol van, s egyszer csak előtűnt, még talán mosolygott is meglepődésemen.
Eszembe jutott, hogy emberekkel kapcsolatban is megtörtént ugyanez. Kerestem valakit, és egyszer csak egy váratlan helyzetben találkoztunk. Vannak ismerőseim és barátaim, akikkel hosszú ideje nem találkoztunk, azután évek múlva összefutunk valahol, és örülünk, hogy látjuk egymást.
Isten azt mondja: nem feledkezem meg rólad! Isten mindig lát bennünket, tud rólunk. Nem bújhatunk el előle, s ő sem rejtőzik tőlünk. Jó az a tudat, hogy Isten kegyelmes jelenléte ott mosolyog az életünkben. Szeretete, békessége megvilágítja utunkat és egyengeti lépéseinket.
Imádság: : Uram, Istenem, köszönöm, hogy ismered utamat, szemmel tartod járásomat, gondod van mindenre, ami velem történik. Ámen.
Isten mosolya életünk része lehet!
Csernák István (Budapest, Magyarország)
