1 Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. 2 Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. 3 Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod! 4 Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az ÚR igéjét! 5 Így szól az én Uram, az ÚR ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni. 6 Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. 7 Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezdtem, hirtelen dörgő hang támadt, a csontok pedig egymáshoz illeszkedtek. 8 Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt bennük. 9 Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az ÚR: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! 10 Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt.
Ez 37,1-10.
"MINTHA"
Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" (Mk 9,24)
Isten elküldte Ezékiel prófétát egy száraz csontokkal teli völgybe, és azt parancsolta neki, hogy prófétáljon a csontoknak. El tudom képzelni, milyen gondolatok futhattak át Ezékiel agyán, valószínűleg bolondnak érezte magát. Mégis, mintha elhitte volna, hogy a csontok hallják a szavát, engedelmeskedett Isten szavának. Majd ahogy folytatta a prófétálást, a száraz csontok életre keltek.
Kíváncsi vagyok, vajon hányszor érzi azt egy lelkipásztor, hogy süket füleknek és száraz csontoknak prédikál. Mégis tovább beszél. Vagy egy vasárnapi iskolai tanár, aki egy nyüzsgő, nevetgélő gyereksereg előtt áll, és kínlódva próbálja fenntartani a gyerekek figyelmét. De legyűri a kételyeit, és leadja a leckét, mintha tudná, hogy fáradozásai gyümölcsöt hoznak. Hasonlóképpen nevelik a szülők lázongó gyermekeiket, bár kételkednek a végső sikerben. Mégis makacsul kitartanak, mint akik hisznek a pozitív eredményben.
Arra a következtetésre jutottam, hogy úgy, mint Ezékiel, folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat, hogy úgy éljünk és tegyünk, mintha elég hitünk volna, és a hit egyre erősebb lesz bennünk.
Imádság: : Urunk, taníts bennünket kitartónak lenni a hitben, és bízni benned a végkifejletet illetően. Ámen.
Ha reménytelennek tűnik a hit, akkor is érdemes hitben élni!
Doris L. Mueller (Missouri, USA)
