22 Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? 26 Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? 27 Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29 Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. 30 Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. 32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"
33 "Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. 34 Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is."
Lk 12,22-34.
MENNYEI KENYÉR
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)
A második világháború alatt gyakran aggódtam amiatt, hogyan fogok élelmet adni a családomnak. Az egyik nap elmentem a pékségbe, hogy három kenyeret vásároljak az élelmiszerjegyemre. A pék azonban közölte, sajnos nem tud semmit sem adni, mert már felhasználtam az arra a hétre szóló jegyeket. Nem veheti el a következő havi jegyet, pedig én ebben bíztam. Mialatt a férjemmel és lányommal hazafelé tartottunk, nagyon kétségbe voltam esve. Mit fogok enni adni a családomnak? A férjem nyugtatgatni próbált, és bíztatott: "Isten gondot visel rólunk". Én azonban nehezen hittem neki.
Amikor hazaértünk, egy hatalmas kenyeret láttam az asztalon. Szótlanul meredtem rá. Úgy ragyogott, mintha aranyból lett volna. Később megtudtam, hogy a kenyeret az egyik tanítványom hozta, de én úgy vettem, mintha az égből küldetett volna. Sok-sok évvel azután is gyakran gondolok vissza erre az eseményre, amikor nehézségek érnek. Isten tud mindenről, és ez az élmény megerősítette a hitemet abban, hogy ő betölti minden szükségemet.
Imádság: : Gondviselő Istenünk, köszönjük szeretetedet. Szabadíts meg a felesleges aggódástól, és mélyítsd hitünket, hogy megadod eledelünket, és mindig velünk vagy. Ámen.
Isten gondot fog viselni rólunk.
Lidia Mauri (Milánó, Olaszország)
