1 Az ifjú Sámuel pedig az ÚR szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás. 2 Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig látott. 3 Az Isten mécsese még nem aludt el, és Sámuel ott feküdt az ÚR templomában, ahol az Isten ládája volt. 4 Az ÚR szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok. 5 Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt. 6 De újra szólította az ÚR Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le! 7 Sámuel még nem ismerte az URat, mert az ÚR még nem jelentette ki igéjét neki. 8 Az ÚR azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút. 9 Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére. 10 Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.
1Sám 3,1-10.
VAN IDŐM A HALLGATÁSRA?
Sámuel így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád. (1Sám 3,10)
Éveken át minden imádságom nagyon egyoldalú beszélgetés volt Istennel. Hálát adtam, megvallottam vétkeimet, áldottam és dicsértem az ő nevét, és elé tártam kéréseimet. De nem vártam a válaszára. Amikor azután a bibliaolvasással összekötött régi imádkozási formát kezdtem el gyakorolni, imaéletem megváltozott. Elolvasok egy rövid szakaszt, megkeresem az életemre vonatkozó mondanivalóját, és imában válaszolok. Néha kérdéseket teszek fel Istennek az olvasottakról. Máskor hálaadás fakad fel bennem az életemben, vagy a világban munkálkodó Isten felé. Aggodalmaimat és kéréseimet megszűri a bibliaolvasás során nyert ismeret és tapasztalat.
Imaéletemből mindaddig hiányzik valami, amíg meg nem tanulok hallgatni, csendben, gyakran egyszerűen behunyt szemmel csak ülni. Amint az otthonomat is kitakarítom egy különösen kedves vendég látogatása előtt, gondolataimból is kisöprök minden zavaró dolgot Isten befogadására készülve. Ez az Úr ideje, és Sámuelhez hasonlóan várakozással tekintek elé. Van, amikor egy bűnt fedezek fel életemben, néha bizonyosságot nyerek, máskor Isten cselekvésre indít. Béke és nyugalom tölt el Isten jelenlétében. Isten valóban szól hozzánk, ha hagyunk időt az odafigyelésre. Kétoldalú beszélgetést folytathatunk vele, és ez mindig megerősíti vele való közösségünket.
Imádság: : Istenünk, bocsásd meg, hogy elfoglaltságunk miatt nem figyelünk a hangodra. Ámen.
Mit mond a mai ige az életemre nézve?
Leona K. Myer (Pennsylvania, USA)
