14 Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett Jézus az apostolokkal együtt, 15 és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. 16 Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában." 17 Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között. 18 Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa." 19 És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." 20 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. 21 De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. 22 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt." 23 Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.
39 Ezután eltávozott onnan Jézus, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. 40 Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." 41 Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: 42 "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."
Lk 22,14-23.39-42.
NAGYCSÜTÖRTÖK
Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. (Lk 22,42)
Nagycsütörtökön Jézus elárultatására emlékezünk. Ezen az éjszakán ünnepelte Jézus tanítványaival a zsidó húsvétot. Tette ezt szeretettel annak a tudatában, hogy árulója is a tanítványok között van, és hogy megaláztatást és halált fog szenvedni.
Jézus a megemlékezést az új szövetséget megjelenítő úrvacsorává változtatta. A kenyér és a bor a Krisztus teste és vére, Krisztus szerető áldozatára emlékeztet.
Megható, ahogyan Jézus elfogadta a szenvedést. Nem kereste magának a fájdalmat, de a szenvedést nem tekintette mindenáron elkerülni való gonosz dolognak. Még a halállal szembenézve is, legfőbb gondja Isten akaratának teljesítése volt.
Nehéz döntések idején mindig eszembe jut nagycsütörtök éjszakája, Jézus szenvedése és halála. Korántsem kell persze szembenéznem a keresztre feszítés borzalmaival, ettől sokkal kényelmesebb az életem. Mégis, gyakran érzek kísértést a könnyebb út választására. Néha olyan jelentéktelennek tűnne engedni a kísértésnek, hogy azt gondolom, még belefér ennyi kompromisszum. De valahányszor vétek a kis dolgokban, nehézzé teszem a nagyobb dolgokban való igaz helytállást.
Nagycsütörtök Jézus lényének erejéről, és minden emberért szeretetből vállalt haláláról szól.
Imádság: : Istenünk, add, hogy minden válaszúton azt mondhassuk: "legyen meg a te akaratod." Ámen.
Melyik döntésem vihet el a mai nap Krisztus keresztje alá?
Jim Noland (Virginia, USA)
