Jézus mondja: 31 "Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. 32 Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." 34 "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. 35 Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, 36 mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37 Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38 Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? 40 A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." 41 "Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. 42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, 43 jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. 44 Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? 45 Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. 46 És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre."
Mt 25,31-46.
TÖRŐDÉS
Jézus mondta: "Beteg voltam, és meglátogattatok." (Mt 25,36)
Barátnőm, Julie, egy krónikus, titokzatos betegségben szenvedett, amely állandó fehérje-kúrát és fájdalomcsillapító szereket jelentett számára. Amikor a testsúlya már 50 kiló alá esett, beszélgetéseink már csak állapota, betegségének tünetei, és az én javaslataim körül forogtak. "Talán meg kellene próbálnod ezt - vagy azt - vagy emezt..."
Egy idő után már semmit nem tudtam mondani, már imádkozni sem tudtam. Julie nem gyógyult meg, és nem is lett jobban. Kerültem, mert nem találtam gyógyírt betegségére. Majd az egyik nap, amikor a Bibliában a király szavait olvastam: "beteg voltam, és meglátogattatok", teljesen más szemmel néztem, mit vár az Úr tőlem ebben a helyzetben. A király nem azt mondta "beteg voltam, és meggyógyítottatok", vagy "beteg voltam, és megadtátok a megfelelő tanácsokat állapotom stabilizálására". Egyszerűen csak azt mondta: "meglátogattatok".
Milyen csodálatosan egyszerű! Ráeszméltem, hogy a barátnőmnek csak a törődésemre van szüksége. Amikor felvesszük a gondját a betegeknek, - időnkből áldozunk rájuk, nem pedig megoldásainkat kínáljuk -, Isten szíve szerint cselekszünk. A betegeknek való szolgálat annak tudatosítását jelenti, hogy nincsenek magukra hagyva. Rámutatunk arra, Isten gondot visel róluk, és mi is törődünk velük.
Imádság: : Istenünk, segíts, hogy áldozzunk időnkből a rászorulókra, és lássuk az ő valós igényeiket. Ámen.
Isten nem gyógyítást vár el tőlünk, hanem jelenlétet.
Leslie J. Wyatt (Missouri, USA)
