10 Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. 11 De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! 12 Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!
2Móz 4,10-12.
MÉGSEM ESÉLYTELEN
Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten kegyelmének jó sáfárai. (1Pt 4,10)
1985-ben, amikor az 1Pt 4,10-et olvastam, Isten éppen azon volt, hogy a 16 éve tartó alkohol- és drogfüggőségemből megszabadítson. A felépülésem folyamata nehéz volt ugyan, de a Krisztussal való izgalmas utazásom első lépését jelentette. Minden nap erre az igére támaszkodom, és nem vettem magamhoz sem kábítószert, sem alkoholt azóta.
Megértettem, hogy ez az ige megtanít minden körülmények között Istent szolgálni. Akkoriban autószerelőként dolgoztam, így hát elmondtam az embereknek, hogy azért javítom meg az autójukat, mert a Biblia erre tanít. El sem tudtam képzelni, hogy Istennek más terve legyen velem, olyasmi, amit soha nem hittem volna: a teljes idejű szolgálat. Ugyanis letapadt nyelvvel és Tourette-szindrómával születtem. Mindössze kilenc osztályt végeztem el; hosszú hajú motoros voltam, a karom teli tetoválásokkal - a társadalmi megítélés szerint nem éppen egy tipikus előadó-alkat. De követtem Isten szavát, és most felszentelt lelkész vagyok, teológiát végeztem. A börtönmisszióban szolgálok; bel- és külföldön arról beszélek a börtönben lévő embereknek, hogy Isten hogyan képes megváltoztatni az életüket.
Még most is csodálattal tölt el, hogy Isten egy olyasvalakit is használni tud, mint én. Istennek semmi sem lehetetlen.
Imádság: : Urunk, segíts megkeresni az elveszetteket. Adj bátorságot a remény és vigasztalás igéit szólni. Ámen.
Istennek melyik ajándékát tudom megosztani másokkal?
Al Paquette (Florida, USA)
