1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye.
2 Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől!
3 Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom
4 az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám.
5 Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el.
6 Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át.
7 Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?
8 Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.)
9 Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől.
10 Oszlasd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban;
11 ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne.
12 Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás.
13 Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném.
14 Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom,
15 akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében.
16 Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük.
17 Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR megsegít engem.
18 Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat.
19 Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem.
20 Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent.
21 Kezet emelt jóbarátjára, és meggyalázta a szövetséget.
22 Szája simább a vajnál, de veszekedésen jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard.
23 Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.
24 Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!
Zsolt 55.
A LÉLEK HARAGJA
Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! Miért nézed hát el a hűtlenséget, miért hallgatsz, mikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat? (Hab 1,2.13)
Amikor lelkigondozómmal gyermekkori szexuális bántalmazásom emlékeiről beszélgettünk, felszínre jött bennem a harag, és sírni kezdtem. Gyűlöltem meggyalázóimat, mert kárt okoztak bennem. Bűnös tettük megváltoztatta az életemet, és tönkretette házasságom intimitását. Miért én fizetek az ő bűneikért?
Az értelmem ugyan azt sugallta, hogy a jó győzedelmeskedni fog a rossz felett, és hogy azok, akik bántottak, maguk is erőszakot szenvedtek, s hogy Isten mindenből jót tud kihozni; de lelkem mély kérdéseit nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
Egy napon, séta közben a kérdéseimmel Istenhez kiáltottam. "Miért nem mentettél meg? Miért nem állítottad meg őket? Hol voltál?" Ahogy lecsendesült a zokogásom, bizonyosságot éreztem, hogy Isten mindig is velem volt. Ő nem robotokat teremtett; szabad a választásunk - szeretjük Istent, vagy nem. Azok, akik úgy döntenek, hogy nemi vágyaikat romboló módon elégítik ki, veszedelmet aratnak maguknak, miközben másoknak is sérüléseket okoznak. Rájöttem, hogy Isten sosem tesz velünk rosszat. A lelkem kezdett megnyugodni. Tudom, hogy bízhatunk Istenben, hogy ő velünk jön a gyógyulás útján.
Imádság: : Istenünk, segíts bíznunk benned, bármi is az ára. Tisztaságra és szeretetre vágyunk, nem haragra. Ámen.
Isten tökéletesen jó és gyengéden szeret minket.
Wanda Viola (Kalifornia, USA)
