13 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, 14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15 Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. 16 Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. 17 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. 18 Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" 19 "Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; 20 hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. 21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. 22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, 23 de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. 24 El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták." 25 Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! 26 Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" 27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. 28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon. 30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?"
Lk 24,13-32.
ELFOGLALT, ISTEN NÉLKÜL?
Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami megakadályozta és nem ismerték fel őt. (Lk 24,15-16)
Az emmausi tanítványokat annyira lefoglalták a saját gondolataik és beszélgetésük, hogy észre sem vették Jézust, amikor hozzájuk csatlakozott. Ez a történet a saját utamra hasonlít!
Keresztyén vezetőként és tanítóként, gyakran azon kapom magam, hogy borzasztóan lefoglal a szolgálat, a lelkészek továbbképzése és a vezetőképzés. Mostanában azonban rádöbbentem, hogy az Isten nevében végzett temérdek munka miatt elhanyagoltam valami fontosat: az Úrral való meghitt kapcsolatot és a személyes lelki növekedést.
Ha túlságosan lefoglal bennünket az Istenért végzett "saját" feladatunk, és elfeledkezünk arról, milyen fontos időt szánnunk az Isten jelenlétében való bibliaolvasásra és imádságra, hamar belefáradunk a szolgálatba. A Krisztusért való szolgálatban valahogy elszalasztjuk Krisztus felénk való szolgálatát.
Megtanultam, hogy folyamatosan meghitt kapcsolatban kell maradnom Istennel, még ha Istenért munkálkodok is. A keresztyén szolgálatom megerősödött, mióta így imádkozom: "Istenem, segíts és vezess a mindennapi szolgálatomban."
Imádság: : Hűséges Istenünk, segíts állandóan a te jelenléted tudatában élni. A te szeretetedet és bölcsességedet keressük mindennapi szolgálatunkban. Ámen.
Túl elfoglalt vagyok, hogy Istennel időt töltsek?
Sammy Gumbe (Maputo, Mozambik)
