1 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is, és megállt az ÚR előtt. 2 Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. 3 Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem. 4 A Sátán azonban így válaszolt az ÚRnak: Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad! 5 Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira és a húsára, majd káromol még téged! 6 Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életére vigyázz! 7 A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig. 8 Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült. 9 A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! 10 De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával.
Jób 2,1-10.
ÉSZREVÉTLEN KEGYELEM
De az Úr ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. (2Kor 12,9)
Gyermekkoromban csak nagy ritkán mentem el templomba. Azonban tizenévesen elfogadtam Krisztust személyes megváltómnak, és ezután már rendszeresen jártam istentiszteletre és gyülekezeti órákra. Ennek ellenére, semmilyen különös módon nem éreztem Isten kegyelmét a dolgaimban. Az életem szép csendesen folyt, ritkán ütköztem akadályba. Jó iskoláim voltak, megnősültem, és gyermekeink születtek. Azt gondoltam boldogan élünk majd életünk hátralevő részében.
Aztán egy gyermekorvos közölte feleségemmel és velem, hogy harmadik gyermekünknek azonnali orvosi beavatkozásra van szüksége. Kislányunk még csak egy hónapos volt. Úgy éreztem, mintha villám csapott volna a szívembe. Először ontottam könnyeket felnőttként - egy olyan kultúrában, ahol a férfiaktól elvárják, hogy érzéseiket magukba fojtsák.
Isten lányunkon keresztül mutatta meg kegyelmét. Most már tudom, hogy Isten egész életemben kegyelemben részesített, még olyankor is, amikor nem tudtam róla.
Noha lányomnak továbbra is vannak egészségügyi problémái, mérhetetlen öröm- és szeretetforrása a családunknak. Őmiatta kerültünk még közelebb egymáshoz és Istenhez.
Imádság: : Ó Urunk, bárcsak megbecsülnénk kegyelmed életünk minden pillanatában! Ámen.
A legnehezebb időkben Isten a legjobb erőforrásunk.
George Hau-Cheng Ha (Sarawak, Malajzia)
