28 Miután ezeket elmondta Jézus, továbbhaladt Jeruzsálem felé. 29 Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: 30 "Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide. 31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá." 32 Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. 33 Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?" 34 Ők így feleltek: "Mert az Úrnak van szüksége rá 35 Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. 36 Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. 37 Mikor pedig már közeledett az Olaj-fák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, 38 és ezt kiáltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!" 39 A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!" 40 De ő így válaszolt: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."
Lk 19,28-40.
SZENT BARÁTSÁG
Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. (Lk 19,35)
A szöveg egy bensőséges pillanatot örökít meg, ami majdnem elsikkad a Krisztus Jeruzsálembe való bevonulását megelőző jövés-menésben. Amint a fiatal csikó a porban baktat, a tanítványok gyorsan a hátára terítik felsőruhájukat, majd erős karjaik Jézust a csikó hátára segítik. Nem egyedül ül fel rá - a barátaira támaszkodik, amint elindul az úton.
Az ilyen segítségnyújtáshoz fontos, hogy a tanítványok a Mester közvetlen közelében legyenek; megfoghassák karját és átöleljék. A tanítványok annyira közel vannak Jézushoz, hogy érzik bőrükön leheletét. Jézus kereshetne egy falat, amire felálljon anélkül, hogy barátaira támaszkodnék, de nem teszi.
Jézus számára, mihelyt belép a városba, újabb bensőséges pillanatok következnek: utolsó vacsora, lábmosás, igazmondás. És végül, mit láthatunk az út végén? Néhányan kezüket karja alá téve leveszik őt a keresztről. Bensőséges mozzanatok mind.
A hívő ember útja is ugyanilyen bensőséges kapcsolatot feltételez. Tanítványnak lenni sebezhetőséget jelent, közelséget másokhoz, hajlandóságot arra, hogy másokra támaszkodjunk. Nagyböjt idején, adjunk hálát az Úrnak azokért, akik mellettünk állnak, szeretnek bennünket, és készek rajtunk segíteni.
Imádság: : Krisztusunk, hadd hajoljunk feléd, és így merítsünk erőt az úthoz! Ámen.
Az utat nem egyedül tesszük meg, Krisztus velünk van.
Pamela Hawkins (Tennessee, USA)
