1 Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel! 2 Azt pedig tudjuk, hogy az Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket cselekszenek. 3 Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten ítéletétől? 4 Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? 5 Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél. 6 Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: 7 azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra, örök életet ad; 8 azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd. 9 Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is; 10 viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is!
11 Mert Isten nem személyválogató. 12 Akik ugyanis törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azok a törvény alapján kapják meg majd az ítéletet. 13 Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni. 14 Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. 15 Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, 16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.
Róm 2,1-16.
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK
Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. (Mt 6,15)
A munkahelyemen egy kollégám bajba kevert. Hazugságokat mondott rólam a főnökömnek, ezért nem kaptam meg az előléptetést, amire régen vártam, és amiért olyan sokat dolgoztam.
Mindezek miatt sértődötté váltam, és haragomat a többi kollégámmal szemben éltem ki. Végül az a hír terjedt el rólam, hogy nehéz velem kijönni. Aztán egy napon egy hívő kollégám félrehívott és rámutatott, hogy mennyi mindent megbocsátott nekem Isten, és azt javasolta, hogy bocsássak meg a kollégámnak. Miért kéne megbocsátanom? - kérdeztem magamtól. Ő bántott meg engem. Mégis, amikor jobban végiggondoltam, elfogott a sírás. Hirtelen megértettem, hogy mit is jelent valójában az Úr által tanított ima: "Bocsásd meg..., miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."
A megbocsátás fájdalmas és lassú folyamat volt, több hónapig tartott. Soha nem léptettek elő, és olyan munkakörben kellett dolgoznom, amit meghaladtak a képességeim, de végül képes voltam megbocsátani annak, aki nekem ártott. Ez a munkatársaim számára is példaértékű volt.
Imádság: : Uram, te olyan sok bűnt megbocsátottál nekem. Segíts, hogy én is megbocsássak az ellenem vétkezőknek. Ámen.
Megbocsátásunkban mások Isten szeretetét ismerhetik fel.
Carol Purves (Cumbria, Anglia)
