6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
9 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)
Zsolt 62,6-9.
FELVONT VITORLÁKKAL
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. (Zsolt 62,2)
Fülledt, meleg nyári nap volt, amikor elindultam a vitorlás hajómmal a kikötőből a nyílt vízre. A motor beindult. Úgy terveztem, hogy olyan helyre megyek, ahol a kedvező a szélben felvonhatom vitorlámat.
Hamarosan rádöbbentem azonban, hogy túl gyenge a szél, ezért leállítottam a motort, és leengedtem a vitorlákat. A víz felszínét fürkészve vártam a jelre, mikor támad fel ismét a szél. Amikor már egy ideje ott ültem mozdulatlanul a tikkasztó hőségben, egyre jobban unatkoztam, és egyre feszültebb lettem. Mégis úgy döntöttem, hogy kitartóan várok, mert korábban az időjárás előrejelzés azt mondta, hogy a nap folyamán fel fog támadni a szél. Nem telt el sok idő, és máris felvont vitorlákkal siklottam a tó vizén.
Ez a tapasztalat elgondolkodtatott, hogy mennyire hasonlóan viselkedünk a hétköznapi életünkben is. Sokszor, amikor felidegesít valami, vagy csak unatkozunk, világi örömök felé fordulunk, vagy másoktól várjuk, hogy boldoggá tegyenek. Sokszor elfelejtjük, ha Istenben bízunk, az átmeneti szélcsend után eljöhet a várva várt szél, ami előremozdítja életünket.
Imádság: : Drága Istenem, segíts nekünk türelmesnek lenni az unalmas időkben és emlékezni arra, hogy általad csodák várnak ránk. Ámen.
Isten megtölti a világot csodáival, ahogy a szél a vitorlát.
Steve Thibodeaux (Texas, USA)
