1 És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. 2 Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását, és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. 3 És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről: 4 ezek nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, ezek követik a Bárányt, ahova megy, ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak, 5 és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek.
6 És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; 7 és hatalmas hangon így szólt: "Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!" 8 Egy második angyal követte őt, aki így szólt: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet". 9 Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: "Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, 10 az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; 11 gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. 12 Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét". 13 És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: "Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket".
Jel 14,1-13.
ÍRD MEG!
És hallottam egy hangot az égből: "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket." (Jel 14,13)
Még mindig magam előtt látom a törékeny, idős hölgyet, ahogy a tolókocsijában ült: személyisége erőteljes, a mosolya sugárzó, az arckifejezése tapasztaltságot, megelégedettséget és békességet tükrözött. A hallása már megromlott, ezért mindig nagyon figyelt, és szükség esetén visszakérdezett. Mindig őszintén mosolygott, akár az ország politikai helyzetéről, akár a saját egészségi állapotáról volt szó.
María C. de Vera az utolsó napjait a napilapok és a Biblia lelkes olvasásával és írással töltötte. 92 évesen, nagy örömmel mutatta nekem a legutóbbi áhítatát, ami a Csendes Percekben jelent meg. Folyton bátorított engem is, hogy írjak áhítatokat.
A haláláról értesülve írom ezeket a sorokat. Úgy gondolok rá, mint egy szentre, akit Isten arra használt, hogy általa inspiráljon és bátorítson. Pál apostol, Maríához hasonlóan, nem csak hirdette az evangéliumot, hanem a Szentlélek indíttatására leveleket is írt, amelyek évszázadokon keresztül bátorították a hívőket. Keresztyének szerte a világon olvassák ma is sorait.
Imádság: : Szerető Istenünk, hálát adunk neked azokért, akiknek a bizonyságtétele Krisztushoz vezet másokat. Segíts példájukat követnünk. Ámen.
Kinek a példája indított engem Jézus szolgálatára?
Oscar Báez Hernández (Iztacalco, Mexikó)
