1 Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.
Zsolt 23.
ISTEN NYUGTATÓ JELENLÉTE
Nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. (Zsolt 23,4)
Szeretett 49 éves férjem intenzív osztályon feküdt egy csomó cső és műszer között. Csak egy hete volt, hogy templom után odajött hozzám, átkarolt és ezt mondta "Gyere szerelmem, menjünk haza!" Szerelem? Nem vagyunk mi túl öregek hozzá? Akárhogyan is, ő a mindenemet jelentette.
Most meg nem tudtam mást tenni, csak a kezét tartani. Fájdalmat és félelmet éreztem, mikor az egyedüllétre gondoltam. Imádkozni sem tudtam, olyan nagy volt kétségbeesésem. Hogy abba tudjam hagyni a pánikolást, a 23. zsoltárt kezdtem ismételgetni: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm... ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy." Többször elismételtem ezeket a szavakat.
Később, miután meghalt, egyedül mentem haza. Ezalatt egy kellemes érzés ölelte át vállaimat, mint egy puha takaró. Isten jelenléte volt, ami átölelt. Ahogy a zsoltáríró mondja, "vessződ és botod megvigasztal engem" (Zsolt 23,4). Bizonyos voltam, hogy Isten a fájdalom és egyedüllét idején is velem van.
Most, 6 év elteltével gyakran számolom Isten áldásait, és Isten megnyugtató jelenléte az első számomra. Valóban igaz, hogy jósága és szeretete követ életem minden napján.
Imádság: : Drága Istenünk, köszönjük földi áldásod, és hogy a te házadban lakhatunk egész életünkön át. Ámen.
Isten szava egy biztonságot adó ígéret.
Joyce Woeste (Iowa, USA)
