14 Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt Jézus, 15 és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. 16 Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában." 17 Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között. 18 Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa." 19 És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." 20 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. 21 De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. 22 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt." 23 Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.
Lk 22,14-23.
HELY AZ ASZTALNÁL
Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt. (Lk 22,14)
Egy baráti vacsorameghívásra mentünk. Feltételezve, hogy a meghívás a kisfiainknak is szól, őket is magunkkal vittük. Mikor megérkeztünk, a házigazdáink kedvesen üdvözöltek, és beinvitáltak a lakásukba. Miután letelepedtünk, észrevettem, hogy csak négy teríték van az étkezőasztalon.
A baráti beszélgetésünket követően az ebédlőasztalhoz invitáltak bennünket. Láttam, hogy időközben még két teríték került az asztalra. Csöndesen helyet készítettek a gyermekeinknek is. Bár eredetileg nem számítottak rájuk, szívesen fogadták őket az asztalnál. Azóta sem említették, hogy bizony mi egy kicsit elszámítottuk magunkat.
Az elmúlt évek alatt sokszor eszembe jut, hogyan készített Jézus helyet asztalnál a tanítványai számára. Nem zárta ki sem Júdást, aki elárulta őt, sem pedig Pétert, aki nem sokkal később háromszor is megtagadta. Éppen ellenkezőleg, Jézus minden tanítványát meghívta a páskaünnep vacsorájára, pedig jól tudta, hogy később majd magára hagyják, saját életüket féltve. Mindez segít megértenem, hogy ha Isten, minden tanítványnak helyet készített, akkor az ő asztalánál a mi számunkra is van hely.
Imádság: : Kegyelmes Istenünk, köszönjük, hogy te mindenkit asztalodhoz hívsz, és szívesen fogadsz. Ámen.
Isten asztala elég nagy ahhoz, hogy mindenki odaférjen.
Ernest S. Lyght (Nyugat-Virginia, USA)
