11 Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. 12 A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14 Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16 Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." 17 "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23 Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek."
Lk 15,11-24.
HAZATÉRÉS
Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. (Lk 15,20)
Egy hét múlva a családommal északra repülünk, majd két órát autózunk, hogy részt vegyünk egy négy generációs találkozón. Elhajtunk majd a tanya mellett, ahol apám szülei hét gyereket neveltek fel, elmegyünk a domboldali temetőbe, ahol anyám szülei nyugszanak, részt veszünk a templomban az istentiszteleten, ahol annak idején megkereszteltek. A lányaim pedig türelmesen jönnek velünk, és nevetnek a történeteken, amiket felelevenítünk. Igazából az a hely már nem az otthonom.
Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak az otthon egy életen át elkísérő rettegést, visszautasítást, bántalmazást és fájdalmat jelent. Ám az otthon fogalma több, mint ami az emlékeinkben és a tapasztalatunkban él. Nem is annyira hely, hanem sokkal inkább egy vágyódás, lelki honvágy Isten iránt.
Jézus egyik legismertebb és legkedveltebb példázata két testvérről szól, ahol az egyik elment, a másik otthon maradt. Leginkább pedig a szerető Atyánkról szól, aki arra vágyik, hogy mindegyikünk hazatérjen. A bennünk lévő mély, lelki vágyódást csak az Istennel való kapcsolat tudja betölteni, és mindannyian otthontalanok vagyunk nélküle. De mint a példázatban, Isten vár ránk, és sietve elénk jön abban a pillanatban, ahogy elindulunk felé.
Imádság: : Atyánk, segíts megtalálni azt az otthont, amit a veled és egymással való szeretetben kínálsz nekünk. Ámen.
Istennél szerető és tartós befogadást nyerünk.
James A. Harnish (Florida, USA)
