1 Akkor ezt mondta az ÚR Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben. 2 Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt. 3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön. 4 Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. 5 Nóé meg is tett mindent úgy, ahogyan az ÚR megparancsolta neki. 6 Nóé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön. 7 Bement tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől. 8 A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül 9 kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Isten Nóénak. 10 A hetedik napon özönvíz lett a földön. 11 Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén, fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái. 12 Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre. 13 Még azon a napon bement Nóé és Nóé fiai, Sém, Hám és Jáfet, Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába, 14 és velük együtt mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, mindenfajta repdeső állat, madarak és szárnyasok. 15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből. 16 Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé után az ajtót. 17 Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről. 18 A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. 19 A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt. 20 Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután, hogy elborította a hegyeket. 21 Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember. 22 Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a szárazföldön élt. 23 Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. 24 A víz százötven napig áradt a földön.
1Móz 7.
KI ZÁRTA BE AZ AJTÓT?
Hím és nőstény ment be minden élőből Noéval a bárkába, ahogyan Isten parancsolta. Az Úr pedig bezárta Noé után az ajtót. (1Móz 7,15-16)
Ki zárta be a bárka ajtaját, mielőtt ömleni kezdett az eső? Katie lányom felfigyelt rá, hogy Isten zárta be az ajtót. Megjegyzése megvilágította számomra ezt az Igét. Arra is emlékeztetett, hogy az esti, elalvás előtti rituáléban én is hasonlóképpen cselekszem: lemegyek a földszintre, és ellenőrzöm, bezártam-e az ajtókat, és lekapcsoltam-e a lámpákat. Mikor Katie lefekszik, biztonságban érzi magát, mert tudja, hogy az apukája körülnéz, megbizonyosodik arról, hogy zárva vannak az ajtók. "Isten azt akarta, hogy Noé biztonságban érezze magát a szörnyű vihar előtt, ezért ellenőrizte, és bezárta az ajtót" - jegyezte meg.
Már sokszor hallottam Noé történetét, de eddig sosem gondolkodtam el ezen a kis igeversen. Isten azt akarta, hogy Noé biztonságban érezze magát? Katie így gondolja.
Egy biztos: Isten szeretetből zárta be az ajtót Noé mögött. Ha életünket vihar fenyegeti, Isten ugyanígy szeret minket, és ugyanilyen gyengéden gondoskodik rólunk is.
Imádság: : Istenünk, emlékeztess minket arra, hogy szereteted folyamatosan figyel bennünket és vigyáz ránk. Ámen.
Hogyan ismerem fel Isten gondoskodását az életemben?
Tom Smith (Utah, USA)
