11 De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: 12 az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. 13 Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, 14 hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.
Róm 13,11-14.
CSAK VÁRJATOK!
Tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. (Róm 13,11)
Lelkipásztorként minden adventkor elmondom az embereknek, hogy "hosszú évszázadok óta a keresztyének hasznos tanításnak tartották egyszerűen csak várni, pusztán várni, és miközben várakoznak, számadást tartani életükkel." Akkor az emberek azt felelik: "Jaj, ne légy már ilyen ünneprontó".
Őszintén szólva, nem tetszik Keresztelő János szerepe, aki bűnvallásra hívja a népeket. Jobban szeretek a metodista Mike lenni, aki eljár a vasárnapi iskolai karácsonyi rendezvényekre.
A Krisztusra várakozásunkban azonban mégiscsak készülnünk kell. Úgy készülünk, hogy elismerjük, szükségünk van rá. Őszintén meg kell látnunk, mi hiányzik vagy mi helytelen az életünkben. Az adventi időben felismerhetjük, hogy a lelkünkben lévő űrt nem lehet apróságokkal, szórakozással, étellel, alkohollal, kábítószerrel, sporttal, tennivalókkal, utazással, munkával, vallással vagy templommal kitölteni. Tudjuk, mert kipróbáltuk. Nem tudnak betölteni ezek, mert a szívünkben lévő űr Isten-alakú, amit csak a Szent Isten tud betölteni.
Az advent azért van, hogy lássuk, a gyermek a jászolban Isten gyermeke. Ha nem ébredünk fel, alvó szemeink nem fogják felismerni Istent a gyermekben, aki emberi formát öltött.
Imádság: : Urunk, emberi természetünknél fogva elveszettek vagyunk. Taníts minket várni rád. Ámen.
Krisztus Isten ajándéka, akire a leginkább szükségünk van.
Mike Ripski (Tennessee, USA)
