1 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; 2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
3 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. 6 Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, 7 ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, 8 a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.
9 A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, 10 a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, 11 a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. 12 A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. 13 A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet.
Róm 12,1-13.
BÁTORÍTÓ SZAVAK
Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is. (1Thessz 5,11)
Egy fülledt délutánon a kocsimra vártam a szerelőnél. Fáradt voltam, túlterhelt és csüggedt. Nemrég költöztem ide az ország másik feléből, hogy megkezdjem tanítói pályámat egy belvárosi iskolában. Az új munka tele volt kihívásokkal. Nem voltam biztos, hogy költözésem bölcs döntés volt. Elhatároztam, hogy várakozás közben kijavítok néhány matekdolgozatot.
Néhány pillanattal később valaki megszólalt: "Ön bizonyára pedagógus!" Ahogy felnéztem, egy idősebb úr meleg mosolyával találkozott a tekintetem. Elmondta, milyen nagyra becsüli a tanárok kemény munkáját. Azután így szólt: "Szeretném meghívni egy pohár hideg szódára, míg a kocsijára vár."
Míg a hűvös italt kortyolgattam, éreztem, ahogy megváltozik a közérzetem és a hozzáállásom. Az idegen kedves, támogató szavai bátorságot öntöttek belém. Tudom, hogy Isten rajta keresztül segített nekem, mikor a lelkemnek erőre volt szüksége.
Minden nap lehetőségem van bátorítani másokat. Azért imádkozom, hogy soha ne legyek túl elfoglalt vagy tartózkodó, ha alkalmam van valakinek pozitív változást vinni a napjába.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy embereket küldesz hozzánk, akik a szükséges időben bátorítanak bennünket. Segíts, hogy mi is a támogatás és a bátorítás eszközei lehessünk a körülöttünk élők számára. Ámen.
Isten bátorító követei lehetünk ma is!
Stephanie J. Hoard (Indiana, USA)
