Márta titokban szólt a testvérének, Máriának: "A Mester itt van, és hív téged." Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele. A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!" Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!" Közülük néhányan pedig így szóltak: "Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?" Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ." Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?" Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!" És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!"
Jn 11,28-44.
JÖJJ KI!
Hangosan kiáltott: "Lázár jöjj ki!" És kijött a halott lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni." (Jn 11,43-44)
Házunk árverezés előtt állt. Nem tudtam fizetni a számlákat, a szociális segítséget megtagadták tőlem, és volt három kisgyermekem, akik számítottak rám. Mérges voltam, szégyenkeztem és féltem. Érzelmileg és lelkileg is halottnak éreztem magam.
Kétségbeesésemben Istenhez kiáltottam, és hallottam, amit Jézus Lázárnak mondott: "Jöjj ki!" Könnyeimmel küszködve fogadtam Isten halk és szerető hangját: "Nem kell szégyenkezve elrejtőznöd. Hadd ismerjék meg a barátaid és a családod is azt, ami foglalkoztat. Én melletted leszek."
Rájöttem, hogy a mások ítélkezésétől való félelmem nem volt megalapozott. Amikor családomnak és keresztyén testvéreimnek meséltem a helyzetemről, csak szeretetet és támogatást kaptam. Feloldódott bennem a félelem és szégyenkezés. Hosszú évek óta először éreztem magam szabadnak. Meggyőződtem róla, hogy Isten mindig is velem volt, és mellettem marad.
Bármikor, ha harag és szégyen vagy félelem kötelékei próbálnak erőt venni rajtunk, Istenhez kiálthatunk és bízhatunk benne, mert ő feloldoz, és szabaddá tesz. Egy csodálatos világ vár ránk és mindazokra, akik szeretnek bennünket, és akiknek szükségük van ránk.
Imádság: Istenünk, szabadíts meg minket szégyenünkből és félelmeinkből, vezess minket el az új életre. Ámen.
Isten új életre hív a félelem és a szégyen sírjából.
Jill Maisch (Maryland, USA)
